Ez már a negyedik nap a székesfővárosban, ami meglehetősen kisvárosi New York után. Vannak széles utcák (nem utak), nagy parkok... (fotók később)
Voltunk a keddi szabadnapon a Capitoliumnál.
Kaptunk tourt a Kongresszusi Könyvtárban (Gutenberg biblia és olcsó misztika, az Amerikában ősinek számító épület tele van elég egyszerű, de ezért élvezetes szimbólumokkal) és 41 percet voltunk az Amerikai Indiánok Múzeumában is. Itt az épület sokszor érdekesebb volt a kiállításnál, mert utóbbi ritkán érintett számomra érdekes társadalmi kérdéseket, pl. szegénység vagy a devianciák, mint alkoholizmus, drogfüggőség, pedig ezek erősen hozzákötődnek a rezervátumokban élő indiánokhoz az USA-ban. Inkább a szokásos "ilyen ruhákat hordtunk régen, de ma már senki se veszi fel" dolgok voltak, ami azért néha, pl. a kihalt nyelvek számbavételénél elérte az ingerküszöbömet... A kiállítások sokszor érezhetően kompromisszumokon alapultak: nem ítélték el egyértelműen, legalábbis eléggé határozottan a vérségi alapon történő kiválasztást (ti. az számít indiánnak, aki elég indián felmenőt tud felmutatni). Így vannak teljes, fél és negyedvérűek. Elég hátborzongató.
Voltunk magában a törvényhozás épületében is. (Nem volt nagy spász, láthattuk, hogy hol unatkoznak az amerikai politikusok, nem tudom, nem nagyon fogott meg 4 motozás után az üres ülésterem.)
Viszont kedd délután átköltöztünk egy hatalmas Marriott hotelbe a tulajdonképpeni külvárosba, ahol gőzerővel folyik a lezáró konferencia. Az esemény a tőle elvárható izgalommal és hatékonysággal folyik, szerintem nekem a vártnál is kevesebb hasznot hozva... Na nem baj, legalább kiosztottam és begyűjtöttem a kötelező networkölésnél néhány névjegykártyát. Ilyen szép vagyok ekkor:
Most éppen kicsit semminek semmi értelme és haza akarok menni. És boldog születésnapot.
Voltunk a keddi szabadnapon a Capitoliumnál.
Kaptunk tourt a Kongresszusi Könyvtárban (Gutenberg biblia és olcsó misztika, az Amerikában ősinek számító épület tele van elég egyszerű, de ezért élvezetes szimbólumokkal) és 41 percet voltunk az Amerikai Indiánok Múzeumában is. Itt az épület sokszor érdekesebb volt a kiállításnál, mert utóbbi ritkán érintett számomra érdekes társadalmi kérdéseket, pl. szegénység vagy a devianciák, mint alkoholizmus, drogfüggőség, pedig ezek erősen hozzákötődnek a rezervátumokban élő indiánokhoz az USA-ban. Inkább a szokásos "ilyen ruhákat hordtunk régen, de ma már senki se veszi fel" dolgok voltak, ami azért néha, pl. a kihalt nyelvek számbavételénél elérte az ingerküszöbömet... A kiállítások sokszor érezhetően kompromisszumokon alapultak: nem ítélték el egyértelműen, legalábbis eléggé határozottan a vérségi alapon történő kiválasztást (ti. az számít indiánnak, aki elég indián felmenőt tud felmutatni). Így vannak teljes, fél és negyedvérűek. Elég hátborzongató.
Voltunk magában a törvényhozás épületében is. (Nem volt nagy spász, láthattuk, hogy hol unatkoznak az amerikai politikusok, nem tudom, nem nagyon fogott meg 4 motozás után az üres ülésterem.)
Viszont kedd délután átköltöztünk egy hatalmas Marriott hotelbe a tulajdonképpeni külvárosba, ahol gőzerővel folyik a lezáró konferencia. Az esemény a tőle elvárható izgalommal és hatékonysággal folyik, szerintem nekem a vártnál is kevesebb hasznot hozva... Na nem baj, legalább kiosztottam és begyűjtöttem a kötelező networkölésnél néhány névjegykártyát. Ilyen szép vagyok ekkor:
 |
| A szokásos ronda kép rólam |
Most éppen kicsit semminek semmi értelme és haza akarok menni. És boldog születésnapot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése