érk

Okt.1.:
Na, hát megérkeztem a tsodálatos Sheraton Hotel Detroitba, ami ne ijedjetek meg, nem a városban van, hanem a reptér mellett. A cél az volt, hogy a semmi közepén legyünk és ez megtörtént. Legalább nem mennek el a báránykák kocsmácskába. :)

Fotók még nincsenek, mert nem szereztem sem a  kölcsöntelefonba sim-kártyát, sem töltőzsinórt a kölcsönfényképezőhöz. Ennyit a felkészültségről.

Az út eseménytelen volt, nem tudtam aludni a tömött KLM gépen BUD-AMS, és szintén nem a tömött Delta gépen AMS-DET viszonylatban, hiába a szuper új nyakpárna... De semmi gond, cserébe olyan iszonyú filmes produkciókat élvezhettem végig (amíg bele nem tekertem persze), mint a Chernobyl Diaries (szép háttér előtt tökéletesen sablonos ijesztgetős-végénmindenkimeghalós szar amerikai izé (not much of a spoiler), vagy a felújított Titánok Harca, amihez azon túl nem fűznék semmit, hogy az eredeti '81-est legalább 127x láttam a TNT-n fiatalkoromban és imádtam a bábok miatt, meg ilyenek. A mellettem ülő ötvenes pali Hobsbawmot olvasott, rosszallóan beszélgetett is velem egy kicsit a filmekről, aztán megnézte a Vasladyt. Hát, így nem vagyok értelmiségi, de neki jobban fájhatott, hogy nem a business sectionben volt. :)

De most kialudtam magam, szarok a jetlagre, jöhet Detroit, aztán a környező területek a kies Toledo városával egyetemben. Most rohanok is, mert az a szabály, hogy aki legkésőbb érkezik, az fizeti az első kört, ami azért 18 főnél számos zöldhasú, nahát csókolom.