Okt. 3 - 4.
Kis kimaradás volt a hírfolyamban, de most pótolok mindent. Mindent, eskü!
Szerda reggel a közeli Oregon kisvároska templomában található Food For Thought nevű ételosztó szervezethez látogattunk el. 4 évvel ezelőtt néhány helyi srác elkezdett a városközpontban a könyvtár előtt csámborgó hajléktalan embereknek szendvicseket vinni, és hozzá megértő beszélgetést felkínálni. Ez eléggé bejött nekik, amit később itt nem túl ritka food pantry-vel ("éléskamra", ahol odaadják az embereknek a tartós élelmiszereket) és mobil ételszállítással fejeltek meg.
A pantry-jük választós elven működik, vagyis van olyan 30-féle tartós élelmiszerük (na nem csak szárazbab, hanem tészta, mikrózható izék, zöldségek, üdítők, konzervek, stb.), amiből meghatározott mennyiséget vihetnek el az emberek, de összességében tetszés szerint akár mindegyikből (igaz, hogy csak havonta egyszer).
A kaját helyi élelmiszerbankokból és adományból szerzik. Előbbiből kettő van a közelben: az ingyenes, ahol rosszabb a kínálat, és a másik, ahol fizetni kell, mert a nagy bevásárlóláncokkal kötött szerződései miatt jobb a választéka... Ez azért elég kemény volt nekem.
2 félállású dolgozóval és sok önkéntessel dolgozik Sam, az újdonsült igazgató. Körbevezetett minket a birodalomban, ami pár termet és egy közösségi kertet is magában foglal. Őt aztán - helyi szóval élve - elég szép challenge-nek tettük ki, mert szétszedtük a szervezet misszióját és nem túl óvatosan kb. 4 különböző fejlesztési vonalat ajánlottunk neki... :) Végül persze én voltam a főgonosz, mert kimondtam, hogy nem hiszek a szolgáltatásnyújtásban, mert önmagában nem old meg semmit. Na, a kedves szlovák és román szocmunkás kolleginák azóta is ezt emlegetik engem látva. What the heck.
Ezzel el is ment az idő, rohantunk ebédelni a Lourdes Egyetemre, ami egy nemrég egyetemi rangot kapott katolikus intézmény. Voltak ilyen csúnya templomszerű színes-üveges (nem hívnám másnak) megoldások az 50-es években épített épületeken. És srácok, hogy a mai egyetemisták milyen fiatalok!
Ebéd után itt találkoztunk néhány helyi tanárral, akik nagyon kulturáltan leszúrtak minket, mert késve értünk vissza a cigizésből. A cigizőhely egyébként az egyetem sokhektáros területének átellenes végében volt található, jó 6 percnyi sétára... Kár volt visszaszokni! :) (Ja, sose ne vegyetek USA Gold márkájú cigit, mert nagyon-nagyon szar, bár maradtam volna az európai márkáknál... Itt egyébként államonként változik a cigi ára és a szivarkák nem számítanak lepattant dolognak.)
Utána volt egy program, ami nekem nem nyújtott sok újat, de a hölgy, Cris Doby jó előadó volt és az elérhetősége is jól fog jönni, hiszen a Mott Alapítványnak dolgozik, amely szervezet sok pénzt költ közösségszervezésre...
Ezután a kötelező fotókört követően hazakecmeregtünk, kajáltam és elvittek minket a helyi Tescoba, amit Meijersnek hívnak és kb. 10x akkora, mint amire számítottam. Fotókábelt akartam venni, de az nem volt megfelelő, ezért vettem másik 6 dolgot. Tiszta Amerika, de ettől saját fotóim még rohadtul nem lesznek. :(
Este pedig fél füllel a prezidenciális vitát hallgatva készítettük el a másnap bemutatásra került tsodálatos posztereinket:
Ennél többet a csütörtök délelőtthöz nem is tennék hozzá, talán még azt, hogy jó volt a pizza és kaptunk néhány ötletet a fundraisingre Dave Beckwith-től, az öreg róka benyomását keltő öreg rókától, aki érdekes sztorikat mesélve mondott értelmes dolgokat. (Mások szerint a szakálla miatt nyári mikulás, de ők még fiatalok ehhez.) Egyébként itt az emberek tényleg szeretnek sztorizni és bár nem mindegyik egyformán érdekes, nagyon jól tud esni.
Este elmentünk a Magyar Klubba, a Kelet-Toledo nevű munkásnegyedbe. Maga a klub egész jó állapotban és hangulatban volt, de mindenhol magyar-relikviák sorakoztak, még a tálcák is '80-as évekbeli Borsodi felirattal díszelegtek. Ráadásul az International Friendship Night keretében érkező kelet-európai nem-magyar vendégek kedvéért levették a falról a Trianon-térképet is... ;) Ide se csak mulatni jöttünk, gyakoroltunk egy interjúzási technikát szegény klubtagokon és meghallgattunk néhány előadást kishazáinkról.
Én jó érzékkel Pista bácsit, vagyis Steve Barthát kérdezgettem ékes angolságommal (nem tud magyarul, csak köszönni), merthogy a mellékelt képnek megfelelően ő volt a csapos. :) Egy ötvenes építkezési kétkezi ex-melós, eléggé tropa az egészsége, de van egy menő Fiat 500 Abarthja (ez a kocsi nagyon miniatűrnek számít itt a behemótok hazájában, a névhasonlóság miatt választotta) és büszke a magyar gyökereire, szívesen visszalátogatna oda, ahonnan 1913-ban leléptek a felmenői. Mondjuk csak annyit tud, hogy valahol a mai Szlovákia területén fekszik a családi birtok. Szóval a konzi amerikás magyarokról alkotott előítéleteimbe pontosan illeszkedett, de nagyot néztem, amikor kiderült hogy nagy Obama-rajongó és szakszervezetesdiben is utazik. :)
Jó volt Balaton-melléki fehérbort szopogatva beszélgetni a többi népekkel is. Szombaton az őrület egy diszkóparti keretében folytatódik a Magyar Klubban.
Esküt szegve jójcakát kívánok, a mai napot majd holnap.
Kis kimaradás volt a hírfolyamban, de most pótolok mindent. Mindent, eskü!
Szerda reggel a közeli Oregon kisvároska templomában található Food For Thought nevű ételosztó szervezethez látogattunk el. 4 évvel ezelőtt néhány helyi srác elkezdett a városközpontban a könyvtár előtt csámborgó hajléktalan embereknek szendvicseket vinni, és hozzá megértő beszélgetést felkínálni. Ez eléggé bejött nekik, amit később itt nem túl ritka food pantry-vel ("éléskamra", ahol odaadják az embereknek a tartós élelmiszereket) és mobil ételszállítással fejeltek meg.
A pantry-jük választós elven működik, vagyis van olyan 30-féle tartós élelmiszerük (na nem csak szárazbab, hanem tészta, mikrózható izék, zöldségek, üdítők, konzervek, stb.), amiből meghatározott mennyiséget vihetnek el az emberek, de összességében tetszés szerint akár mindegyikből (igaz, hogy csak havonta egyszer).
A kaját helyi élelmiszerbankokból és adományból szerzik. Előbbiből kettő van a közelben: az ingyenes, ahol rosszabb a kínálat, és a másik, ahol fizetni kell, mert a nagy bevásárlóláncokkal kötött szerződései miatt jobb a választéka... Ez azért elég kemény volt nekem.
2 félállású dolgozóval és sok önkéntessel dolgozik Sam, az újdonsült igazgató. Körbevezetett minket a birodalomban, ami pár termet és egy közösségi kertet is magában foglal. Őt aztán - helyi szóval élve - elég szép challenge-nek tettük ki, mert szétszedtük a szervezet misszióját és nem túl óvatosan kb. 4 különböző fejlesztési vonalat ajánlottunk neki... :) Végül persze én voltam a főgonosz, mert kimondtam, hogy nem hiszek a szolgáltatásnyújtásban, mert önmagában nem old meg semmit. Na, a kedves szlovák és román szocmunkás kolleginák azóta is ezt emlegetik engem látva. What the heck.
Ezzel el is ment az idő, rohantunk ebédelni a Lourdes Egyetemre, ami egy nemrég egyetemi rangot kapott katolikus intézmény. Voltak ilyen csúnya templomszerű színes-üveges (nem hívnám másnak) megoldások az 50-es években épített épületeken. És srácok, hogy a mai egyetemisták milyen fiatalok!
Ebéd után itt találkoztunk néhány helyi tanárral, akik nagyon kulturáltan leszúrtak minket, mert késve értünk vissza a cigizésből. A cigizőhely egyébként az egyetem sokhektáros területének átellenes végében volt található, jó 6 percnyi sétára... Kár volt visszaszokni! :) (Ja, sose ne vegyetek USA Gold márkájú cigit, mert nagyon-nagyon szar, bár maradtam volna az európai márkáknál... Itt egyébként államonként változik a cigi ára és a szivarkák nem számítanak lepattant dolognak.)
Utána volt egy program, ami nekem nem nyújtott sok újat, de a hölgy, Cris Doby jó előadó volt és az elérhetősége is jól fog jönni, hiszen a Mott Alapítványnak dolgozik, amely szervezet sok pénzt költ közösségszervezésre...
Ezután a kötelező fotókört követően hazakecmeregtünk, kajáltam és elvittek minket a helyi Tescoba, amit Meijersnek hívnak és kb. 10x akkora, mint amire számítottam. Fotókábelt akartam venni, de az nem volt megfelelő, ezért vettem másik 6 dolgot. Tiszta Amerika, de ettől saját fotóim még rohadtul nem lesznek. :(
Este pedig fél füllel a prezidenciális vitát hallgatva készítettük el a másnap bemutatásra került tsodálatos posztereinket:
 |
| szigorú félmosollyal és name-taggel |
Este elmentünk a Magyar Klubba, a Kelet-Toledo nevű munkásnegyedbe. Maga a klub egész jó állapotban és hangulatban volt, de mindenhol magyar-relikviák sorakoztak, még a tálcák is '80-as évekbeli Borsodi felirattal díszelegtek. Ráadásul az International Friendship Night keretében érkező kelet-európai nem-magyar vendégek kedvéért levették a falról a Trianon-térképet is... ;) Ide se csak mulatni jöttünk, gyakoroltunk egy interjúzási technikát szegény klubtagokon és meghallgattunk néhány előadást kishazáinkról.
 |
| Steve and me (r-l) |
Jó volt Balaton-melléki fehérbort szopogatva beszélgetni a többi népekkel is. Szombaton az őrület egy diszkóparti keretében folytatódik a Magyar Klubban.
Esküt szegve jójcakát kívánok, a mai napot majd holnap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése