Okt. 5., péntek.
Mára elromlott az idő, így csak kis szerencsével sikerült elérni, hogy ne legyünk egész nap a városi önkormányzat 11 C-ra hűtött konferenciatermében. (Amikor szóltunk, hogy hideg van és nem kell légkondi, akkor jött egy szaki és bekapcsolta a fűtést. Nem lekapcsolta a kondit, ahogy valahogy mindenki várta volna, nem.) A kilátás jó volt a tetőétteremből, mondjuk csak a 13. emelet volt:
De amíg ott voltunk, sorjáztak a politikusok.
Először Patrick A. McLeant, a városi önkormányzat pénzügyi vezetőjét hallgattuk meg a költségvetéssel kapcsolatban, ami jó volt, mert rávilágított a területi politikában észlelhető különbségekre. Volt kis összehasonlítgatás is, adott tippeket arra, hogy hogyan érdemes megközelíteni és meggyőzni egy politikust, de már ekkor feltűnt, hogy konkrét kérdésre a politikusok a szabadság földjén sem válaszolnak konkrétan.
Ezután Tracee Ellis, az önkori ifjúsági irodájától (nem-politikus) beszélt a nyári táboros programjáról amit másodszorra rendezett meg idén nyáron. Ez egy hat hetes ingyenes program 12-18 éves fiataloknak. Ő is személyes sztorival kezdte, de eléggé sokfelé leágazott, ezért hosszúra nyúlt a dolog, miközben engem nem érint ez a téma és a módszer sem annyira. Nem is nagyon éreztem a kapcsolhatóságát a közösségszervezéshez, viszont több fellownak meg láthatóan jól jött a téma. (Azért J-nak is viszek szórót, szakmailag. <3!)
Harmadikként a láthatóan az újraválasztásáért küzdő, megyei szinten demokrata színekben politizáló Wade Kapszukiewicz beszélt hozzánk. Jó mondókája volt, sztorizott is kőkeményen, de aki már elolvasott 2 HVG cikket az amerikai politikai rendszerről, annak sok újat azért nem mondott. Viszont abszolút kampányüzemmódban tolta, az állampolgárok aktivitását elvárva nézte hülyének a szegényeket, mert nem írnak neki elég emailt...
Na jó, egy vicces poénja volt. Nemrég az USA-ban az Alkotmánybíróság szerepét betöltő Legfelsőbb Bíróság átalakította a politikai kampánytámogatások rendszerét. A mostani kampányban már cégek a nyilvánosság kizárásával reklámozhatnak elnökjelölteket, mert a szólásszabadság része az is, hogy az emberek mire költenek pénzt, és ebben az esetben a cégek embernek számítanak. Ennek hatására Obama és Romney becslések szerint egyenként 1milliárd dollárt költenek a kampányra. Ez elég kemény logikai cucc a bíróság részéről, amire azt idézte:
"Akkor hiszem el, hogy a cégek emberek, ha majd Texasban kivégeznek egyet közülük."
Hogy kicsit egyensúlyba hozzon minket, utána Peter Ujvagi beszélt, aki szüleivel 7 éves korában költözött az USA-ba. A '70-es években közösségszervezőként dolgozott, de aztán - szavaival élve - átlépte a Rubikont és megnyerte a választásokat előbb városi, majd más szinteken is. Nagyon fontos dolgokat mondott az elhivatottságról és a különböző módszerek közötti különbségekről. És nem traktált minket olyan hülyeségekkel, mint a kollégája.
Utolsóként Ramon Perez beszélt, aki a közeli Greenbelt Place nevű housing project-ben (kb. szomszédság) élőket igyekszik megszervezni. A kétszintes egylakásos sorházakból álló szomszédság lakásaiban szövetségi lakbértámogatással élnek dolgozó szegények. Az épületek le vannak rohadva és nagyon-nagyon sok élősködő (csótány, poloska, rágcsálók) vert tanyát ott. A helyet egy hirtelen ötlettől vezérelve meg is mutatta nekünk a helyszínen, mert kb. 5 perc sétára volt a negyed az önkoritól. (Lakásba be nem jutottunk, aminek néhányan örültek is.) Ott találkoztunk a lakók csoportjának egyik fiatal vezetőjelöltjével, Simmie-vel. A húszas éveiben járó srác eléggé készen volt, mert két munkahelye is van, az egyikben autószerelő robotokat javít, a másikra nem emlékszem. De a 16 fős csoport érkezése feltüzelte annyira, hogy 4x-re is felhívja Marcy Kaptur kongresszusi képviselőnő irodáját. A hívás célja az volt, hogy megtudjuk: mikor válaszolnak a csoport két hete elküldött nyílt levelére, amiben megkérték, hogy szervezzen a képviselőnő egy találkozót a szövetségi lakhatásügyi hivatal (Housing and Urban Department, HUD) és a lakásokat fenntartó profitorientált kaliforniai cég képviselői között. Lerázósak voltak, ezért személyesen elslattyogtunk a képviselőnő arcképével díszített utcán a képviselőnő arcképével díszített irodájáig. Ott morcosan néztünk, Simmie határozottan érdeklődött, "Mrs. Kaptur képviselőnő Clevelandben, a levélért felelős Sue pedig naggyon fontos megbeszélésen ül", nyomást gyakoroltunk szegény recepciós srácra, aztán elmentünk. Pár perccel később jött a telefonhívás, hogy kötözködjenek: miért nem Simmie telefonszáma van a levélen...?
Itt azért belém hasított néhány emlék és rájöttem, hogy sok demokratikus eszközt megtanultunk már fejlettebb társainktól.
Simmie-nek tényleg jól esett a támogatásunk, itt az obligát közös fotó:
A délelőtt megismert Tracee elvitt néhány srácot magával este megnézni a 'hoodot, amíg én pihentem kicsit. Ezért cserébe másnap Tracee egyik fia jött dj-nek az őrületes diszkóbuliba. De erről később.
Mára elromlott az idő, így csak kis szerencsével sikerült elérni, hogy ne legyünk egész nap a városi önkormányzat 11 C-ra hűtött konferenciatermében. (Amikor szóltunk, hogy hideg van és nem kell légkondi, akkor jött egy szaki és bekapcsolta a fűtést. Nem lekapcsolta a kondit, ahogy valahogy mindenki várta volna, nem.) A kilátás jó volt a tetőétteremből, mondjuk csak a 13. emelet volt:
 |
| Downtown Toledo, OH - ez csak az egyik oldala, 300ezer emberre egész sok felhőkarcoló |
Először Patrick A. McLeant, a városi önkormányzat pénzügyi vezetőjét hallgattuk meg a költségvetéssel kapcsolatban, ami jó volt, mert rávilágított a területi politikában észlelhető különbségekre. Volt kis összehasonlítgatás is, adott tippeket arra, hogy hogyan érdemes megközelíteni és meggyőzni egy politikust, de már ekkor feltűnt, hogy konkrét kérdésre a politikusok a szabadság földjén sem válaszolnak konkrétan.
Ezután Tracee Ellis, az önkori ifjúsági irodájától (nem-politikus) beszélt a nyári táboros programjáról amit másodszorra rendezett meg idén nyáron. Ez egy hat hetes ingyenes program 12-18 éves fiataloknak. Ő is személyes sztorival kezdte, de eléggé sokfelé leágazott, ezért hosszúra nyúlt a dolog, miközben engem nem érint ez a téma és a módszer sem annyira. Nem is nagyon éreztem a kapcsolhatóságát a közösségszervezéshez, viszont több fellownak meg láthatóan jól jött a téma. (Azért J-nak is viszek szórót, szakmailag. <3!)
Harmadikként a láthatóan az újraválasztásáért küzdő, megyei szinten demokrata színekben politizáló Wade Kapszukiewicz beszélt hozzánk. Jó mondókája volt, sztorizott is kőkeményen, de aki már elolvasott 2 HVG cikket az amerikai politikai rendszerről, annak sok újat azért nem mondott. Viszont abszolút kampányüzemmódban tolta, az állampolgárok aktivitását elvárva nézte hülyének a szegényeket, mert nem írnak neki elég emailt...
Na jó, egy vicces poénja volt. Nemrég az USA-ban az Alkotmánybíróság szerepét betöltő Legfelsőbb Bíróság átalakította a politikai kampánytámogatások rendszerét. A mostani kampányban már cégek a nyilvánosság kizárásával reklámozhatnak elnökjelölteket, mert a szólásszabadság része az is, hogy az emberek mire költenek pénzt, és ebben az esetben a cégek embernek számítanak. Ennek hatására Obama és Romney becslések szerint egyenként 1milliárd dollárt költenek a kampányra. Ez elég kemény logikai cucc a bíróság részéről, amire azt idézte:
"Akkor hiszem el, hogy a cégek emberek, ha majd Texasban kivégeznek egyet közülük."
Hogy kicsit egyensúlyba hozzon minket, utána Peter Ujvagi beszélt, aki szüleivel 7 éves korában költözött az USA-ba. A '70-es években közösségszervezőként dolgozott, de aztán - szavaival élve - átlépte a Rubikont és megnyerte a választásokat előbb városi, majd más szinteken is. Nagyon fontos dolgokat mondott az elhivatottságról és a különböző módszerek közötti különbségekről. És nem traktált minket olyan hülyeségekkel, mint a kollégája.
 |
| Mind küzdenek, hogy ott maradjanak - Marcy Kaptur még szerephez jut majd |
Utolsóként Ramon Perez beszélt, aki a közeli Greenbelt Place nevű housing project-ben (kb. szomszédság) élőket igyekszik megszervezni. A kétszintes egylakásos sorházakból álló szomszédság lakásaiban szövetségi lakbértámogatással élnek dolgozó szegények. Az épületek le vannak rohadva és nagyon-nagyon sok élősködő (csótány, poloska, rágcsálók) vert tanyát ott. A helyet egy hirtelen ötlettől vezérelve meg is mutatta nekünk a helyszínen, mert kb. 5 perc sétára volt a negyed az önkoritól. (Lakásba be nem jutottunk, aminek néhányan örültek is.) Ott találkoztunk a lakók csoportjának egyik fiatal vezetőjelöltjével, Simmie-vel. A húszas éveiben járó srác eléggé készen volt, mert két munkahelye is van, az egyikben autószerelő robotokat javít, a másikra nem emlékszem. De a 16 fős csoport érkezése feltüzelte annyira, hogy 4x-re is felhívja Marcy Kaptur kongresszusi képviselőnő irodáját. A hívás célja az volt, hogy megtudjuk: mikor válaszolnak a csoport két hete elküldött nyílt levelére, amiben megkérték, hogy szervezzen a képviselőnő egy találkozót a szövetségi lakhatásügyi hivatal (Housing and Urban Department, HUD) és a lakásokat fenntartó profitorientált kaliforniai cég képviselői között. Lerázósak voltak, ezért személyesen elslattyogtunk a képviselőnő arcképével díszített utcán a képviselőnő arcképével díszített irodájáig. Ott morcosan néztünk, Simmie határozottan érdeklődött, "Mrs. Kaptur képviselőnő Clevelandben, a levélért felelős Sue pedig naggyon fontos megbeszélésen ül", nyomást gyakoroltunk szegény recepciós srácra, aztán elmentünk. Pár perccel később jött a telefonhívás, hogy kötözködjenek: miért nem Simmie telefonszáma van a levélen...?
Itt azért belém hasított néhány emlék és rájöttem, hogy sok demokratikus eszközt megtanultunk már fejlettebb társainktól.
Simmie-nek tényleg jól esett a támogatásunk, itt az obligát közös fotó:
 |
| Találjátok ki, melyik Simmie :) |
A délelőtt megismert Tracee elvitt néhány srácot magával este megnézni a 'hoodot, amíg én pihentem kicsit. Ezért cserébe másnap Tracee egyik fia jött dj-nek az őrületes diszkóbuliba. De erről később.
a légkondizás nagyon durva....
VálaszTörlésDe Ramon jó fej nem?
A légkondizásnál csak a mindenhol alapvető jéghideg csapvíz-jégkocka kombó a durvább... Fáj is a torkom, hideg is van... De nemsokára jelentkezem Chicagoval, amishokkal és NY-kal is! (És Ramon jófej, igen!)
Törlés