Kilenc nap után újra itt... Sok volt a látni- és csinálnivaló dolog és nem nagyon volt ihletem sem, bocs minden kedves érdeklődőtől.
De most röviden összefoglalom, hogy mi volt a vicces nevű Shipshewanában és a kevésbé vicces nevű Chicagoban.
A Toledoból Chicagoba vezető 4,5 órás buszutat Indiana államon áthaladva egy kellemes megállóval szakítottuk meg, mert Shipshewana az amish és mennonita (és a hutterita) közösség egyik központja (egy rurális kisváros). Megnéztünk egy múzeumot az előbbi két közösségről, mert a harmadik csoport nagyon jelentéktelen - ahogy elmondták. (Számban is kevesen vannak, a világszerte összeszámolt szűk 2 millió fő 3%-át képezik.) Mondanom sem kell, hogy ez a csoport, a hutteriták Kelet-Európából származnak és sokkal kevésbé ismertek, mint társaik. :) Egyébként mindegyik a reformációban kialakult anabaptista, vagyis újrakeresztelt mozgalomból nőtt ki, különböző vezetőikről kapták neveiket és darabolódtak a XVI. században. Mindannyian konzervatívan viszonyulnak a változásokhoz, de változó mértékben. Persze láttunk kis fekete egylovas kocsikat hajtó amishokat is, de fotókat nem készítettem (mert nem működött a masina), mondjuk nem is szeretik a fotózkodást. Nagyon érdekes volt látni a benzinkútnál kikötött lovaskocsikat, amikből a háziasszonyok egyszínű dísztelen ruhában kecmeregtek ki főkötőben, hogy vegyenek valamit. A másik két csoport tagjai azért használnak autót (bár a legtöbben csak feketét), elektromos hálózatot, ilyesmit.
Ebédkor pedig a helyi önkormányzat egyik volt tagjával beszélgettünk helyi amish (német-jellegű) ételeket eszegetve. Kevesebb, mint 500 szavazó van a környéken és erre öt tagú képviselő testület jut. (Mivel az anabaptisták az állam és vallás totális elválasztása mellett törtek lándzsát az állam korruptsága miatt, ezért az amishok nem szavaznak.)
Estefelé érkeztünk meg Chicagoba, a hotel a Magnificent Mile északi végén volt, ami a helyi sznob bevásárlónegyed felhőkarcolókkal, így a lányok el is rohantak vásárolgatni. Én meg nagy nehezen vettem egy töltőt a fényképezőhöz (köszi Lúd!) és telefonkártyát a kölcsönkapott amcsi mobilhoz (köszi Judit!). Így innentől kezdve élvezhetitek fotóművészetemet. A hotelünk ennek a szomszédságában volt:
A többi napokról a továbbiakban, lesznek még fotók is, de nem sok. És szép lassan elérünk New Yorkba is. :)
UPDATE: szereztem fotót az egyik kollégától, thanks Vlad Catuna!
De most röviden összefoglalom, hogy mi volt a vicces nevű Shipshewanában és a kevésbé vicces nevű Chicagoban.
A Toledoból Chicagoba vezető 4,5 órás buszutat Indiana államon áthaladva egy kellemes megállóval szakítottuk meg, mert Shipshewana az amish és mennonita (és a hutterita) közösség egyik központja (egy rurális kisváros). Megnéztünk egy múzeumot az előbbi két közösségről, mert a harmadik csoport nagyon jelentéktelen - ahogy elmondták. (Számban is kevesen vannak, a világszerte összeszámolt szűk 2 millió fő 3%-át képezik.) Mondanom sem kell, hogy ez a csoport, a hutteriták Kelet-Európából származnak és sokkal kevésbé ismertek, mint társaik. :) Egyébként mindegyik a reformációban kialakult anabaptista, vagyis újrakeresztelt mozgalomból nőtt ki, különböző vezetőikről kapták neveiket és darabolódtak a XVI. században. Mindannyian konzervatívan viszonyulnak a változásokhoz, de változó mértékben. Persze láttunk kis fekete egylovas kocsikat hajtó amishokat is, de fotókat nem készítettem (mert nem működött a masina), mondjuk nem is szeretik a fotózkodást. Nagyon érdekes volt látni a benzinkútnál kikötött lovaskocsikat, amikből a háziasszonyok egyszínű dísztelen ruhában kecmeregtek ki főkötőben, hogy vegyenek valamit. A másik két csoport tagjai azért használnak autót (bár a legtöbben csak feketét), elektromos hálózatot, ilyesmit.
Ebédkor pedig a helyi önkormányzat egyik volt tagjával beszélgettünk helyi amish (német-jellegű) ételeket eszegetve. Kevesebb, mint 500 szavazó van a környéken és erre öt tagú képviselő testület jut. (Mivel az anabaptisták az állam és vallás totális elválasztása mellett törtek lándzsát az állam korruptsága miatt, ezért az amishok nem szavaznak.)
Estefelé érkeztünk meg Chicagoba, a hotel a Magnificent Mile északi végén volt, ami a helyi sznob bevásárlónegyed felhőkarcolókkal, így a lányok el is rohantak vásárolgatni. Én meg nagy nehezen vettem egy töltőt a fényképezőhöz (köszi Lúd!) és telefonkártyát a kölcsönkapott amcsi mobilhoz (köszi Judit!). Így innentől kezdve élvezhetitek fotóművészetemet. A hotelünk ennek a szomszédságában volt:
 |
| Hancock Tower - nem mentünk fel |
 |
| Ez még mindig a hotelünk utcája, ahol jól megfér egymás mellett a hamis középkor és a '80-as és '90-es évek építészete |
A többi napokról a továbbiakban, lesznek még fotók is, de nem sok. És szép lassan elérünk New Yorkba is. :)
UPDATE: szereztem fotót az egyik kollégától, thanks Vlad Catuna!
 |
| Forgalmas kereszteződés amish szekérrel |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése